1912. augusztus 16-án született egy csopaki vízimolnár család negyedik gyermekeként Csopakon. Sajnos az előtte született gyermekek egészen kicsi korukban meghaltak. Utána még két fiútestvére született.
Szülei mindketten molnár családból származtak és több malommal rendelkeztek, melyeket Csopakon üzemeltettek.
Elemi iskoláit Paloznakon és Veszprémben végezte. Utána a "Kerkápoly Károly" fiú felső kereskedelmi iskolába járt és ott érettségizett. Ez a mai közgazdasági szakközépnek felel meg. Időközben egy évet Németországban töltött a német nyelv jobb elsajátítása érdekében. Az iskola elvégzése után dolgozni kezdett a Földművelésügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozó "FUTURA" elnevezésű gabonaforgalmi vállalatnál. Innen vonult be katonának 1932 októberében. Az orosz fronton teljesített szolgálatot egy évig. A Don folyónál harcolt a veszprémi zászlóalj megtépázott csapataival szakaszparancsnoki beosztásban. Megmentette a szakaszát, melyért kitüntetésben részesült és ezért 1994-ben vitézzé avatták Szegeden a Dómban.
1944 májusában megnősült, egy leánya született, Ildikó.
A háború után a péti nitrokémiánál dolgozott segédmunkásként pár hónapig, majd szülei csopaki malmában az államosításig. Később sikerült elhelyezkednie az OTP-nél mint pénzügyi előadó. Közben elvégezte a mérlegképes könyvelői tanfolyamot. Ezután könyvelőként és pénzügyi ellenőrként dolgozott a Fehér megyei Vízügyi igazgatósághoz tartozó törpevízmű társulatoknál nyugdíjazásomig. Ezek a társulatok Fehér, Somogy, Tolna és Veszprém megyében voltak találhatóak, így naponta sokat utazott. A nyugdíj mellett a volt családi malomban dolgozott gondnokként, mely a csopaki önkormányzathoz tartozik.
Felesége 1995-ben bekövetkezett halála óta lányánál élt Balatonfüreden. Van két szép unokája, és két gyönyörű dédunoka.
Napjai elég unalmasan teltek, mert a látása nagyon megromlott és nem tudott keresztrejtvényt fejteni, ami azelőtt a kedvenc időtöltése volt. Mivel sajnos a járás is nehezére esett, ezért már csak az erkélyről szemlélődött. 2010 augusztusától ágyából már nem kelt fel, itt is hajtotta örök álomra fejét január 3.-án.
Plul Ildikó Balatonfüred 2011. január 20.
„Elment örökre az utolsó csopaki vízimolnár vitéz Plul Kálmán ”
Gyermekkoromból úgy emlékszem Kálmán bácsira, aki megy a vasútállomásról hazafelé egy aktatáskával, szálfa egyenes testtartással. Igazán közeli barátságba az 1970-es évek közepétől kerültem Vele és Családjával. Csopak történetét gyűjtve, sokat jártam hozzájuk, és mint idegenvezető szintén sűrűn vittem a vendégeket a vízimalomba, amelyet Tőlük államosítottak. Mindkét szülője Plul Vilmos és Molnár Julianna vízimolnár családból származott, több malmuk is volt Csopakon. Kálmán bácsi 1912 aug.16-án született Csopakon. Itt járt iskolában a Paloznaki katolikus elemi népiskolába, majd Veszprémben a „Kerkápoly Károly” fiú felső kereskedelmi iskolában érettségizett,majd egy évet Németországban volt nyelvet tanulni. Utána a Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozó „FUTURA” gabonaforgalmi vállalatnál dolgozott. Innen vonult be 1932 októberében tényleges katonai szolgálatra. A II. Világháborút Ő sem úszhatja meg és behívták szolgálatra, és egy évet harcolt az orosz fronton szakaszvezetői rangban. A Doni harcoknál megmentette a veszprémi zászlóaljhoz tartozó szakaszát, melyért akkor kitüntetésben részesült. Ezért – ötven évvel később - vitézzé avatták 1994. szeptember 10-én a szegedi Dómban.
1944-ben megnősült, egy lánya született. Háború után segédmunkásként Péten, majd szülei csopaki vízimalmában, mint molnár dolgozott az államosításig. Később végzettségének megfelelő állást kap az OTP-nél és a mérlegképes könyvelői képesítés megszerzésétől kezdve nyugdíjazásáig a Fehér Megyei Vízügyi Igazgatóság alkalmazásában pénzügyi ellenőrként dolgozott, ami sok utazással járt.
Nyugdíjasként a volt saját malmukban, a Plul Vízimalomban volt gondnok 1995-ig felesége haláláig. Idős korára való tekintettel Ildikó lányához költözött Balatonfüredre és ott is aludt el örökre 2011. január 3-án.
Sokáig előttem lesz még szálfaegyenes alakja és kedves udvarias, modora, ahogy velem mindig beszélgetett a régmúltról. Isten nyugosztalja Kálmán bácsi és pihenjen meg a mennyei vízimolnárok társaságában!
Steinhausz György Csopak, 2011.január 23.
