|
A télies idő ellenére sokan voltak kíváncsiak az „Asszonyfarsang" 10. jubileumi programjára, zsúfolásig megtelt a csopaki kultúrház.
Az idei színdarabok előadását is sok munka előzte meg, a szövegek betanulásán túl fontos teendőnk még a megfelelő jelmezek, kellékek kiválasztása, beszerzése és a színpad berendezése. .Ebben nagyon sokan segítettek nekünk, tagtársak, családtagok, táncosok, varrónők......, itt is köszönjük mindenkinek. A Református Asszonykör és a NABE tagjai felváltva, naponta mentek próbálni az utolsó hetekben, hol a darabot, hol a táncot, hogy minél jobb előadást produkáljanak. A reformátusok két Zilahi Lajos egyfelvonásost adtak elő: Éjjeli zene és Szép Salamon Sári címmel. A Nabésok egy orosz és egy magyar népmesét: A kecske temetése és A buták versenye címűt. Mindkét csoport megtett mindent, hogy a közönséget elszórakoztassa, akik ezt értékelték és nagy tapssal jutalmazták a színjátszókat. Szereplők: A kecske temetése: Öregember: Serer Gáborné Detti Öregasszony: Oláhné Scmidt Erzsébet Pópa: Simon Lajosné Ági Kántor: Zöld Mariann Harangozó: Horváth Edit Püspök: Szauer Rózsa Mesélő: Szerdahelyi Jánosné Zita
A buták versenye: Mesélő: Ujtz Péterné Éva Asszony: Szerdahelyi Jánosné Zita Gazda - az asszony férje: Szerdahelyi Lászlóné Kati Kereskedő: Denk Lászlóné Giulia Vénasszony- a kereskedő felesége: dr. Károly Gabriella A jubileum alkalmából közös somogyi néptánccal tették még vidámabbá a délutánt, ami egy vidám csúfolódóval kezdődött, miszerint:
„Alvégi asszonyok hogy nem szégyellitek, Hogy a más házához enni eljöttetek."
Válasz:
„Zsidi kutya ne ugass, Nem vagyok én fazekas, Zsebembe van egy garas, Neked adom csak halgass." ........................stb.
A táncot Bácsi Gabriella néptánc oktató tanította be, köszönet érte. A szokásos szeretetvendégség most sem maradt el, az asszonyok finomabbnál-finomabb sütiket sütöttek és a kiváló csopaki borok mellett volt idő elbeszélgetni a vendégekkel.. Ajándék nélkül sem ment haza senki, mézeskalács szívvel kedveskedtek a szervezők az immár tíz éve hűséges közönségnek. Reméljük a tél is benézett az ablakon, megijedt és átadja a helyét most már a tavasznak!
Szerdahelyi Jánosné
|