|
A római kor óta ismert borvidék fehérboros hagyományairól tanúskodik a Baláca-pusztán, Csopaktól néhány kilométerre feltárt római villa-gazdaság több freskója is. A szőlész-borász hagyományokat tárgyi leletek sora támasztja alá.
Az Árpád korban a csopaki borokat termelő községek, a Csopakba később beolvadt Nosztori és Kövesd valamint Lovas és Paloznak nevét gyakran említik a szőlő és a vinitor adománylevelek. A Veszprém völgyi apáca-monostor Szt. Istvántól származó alapítólevele már említi az intézménynek adományozott paloznaki szőlőket és szőlő-munkásokat. Az első szőlőre vonatkozó dokumentum az Árpád kori Magyarországon Gudun (Gödény) vitéz XI. század végi paloznaki birtokát érinti.
A folyamatos szőlő-kultúra megszenvedte, de túlélte a török kort is. A XIX. század első felében született első tudományos igényű leírások - így Oláh János 1854-ben kiadott munkája már utal a borok szőlőhegyenként eltérő karakterére, de nem említi az Olaszrizlinget az általában vegyes ültetvények részeként, de az Entz Ferenc által a füredi fajta kiállításról készített jelentésében a környéken termesztett 40 hazai és 20 külföldi fajta között említi.
Entz, Gyürkyvel 1868-ban írott munkájában Csopakot, (Badacsonnyal és Somlóval) mint a Balaton egyik kiemelkedő termőhelyét említi. "A híres csopaki Ranolder féle szőlőben három féle talajt különböztettek meg: A szőlő talaja szívós anyag, mely a gyenge hajlású aljban vörnyeges, ezt itt erős mocsárföldnek nevezik, feljebb sárga és terrassizott hegy teteje felé apró, könnyen elmálló sárgásfehér márga kövecsből áll. "Nemcsak a leírt csopaki Kis hegyen, de a borvidéken másutt is a murvás, márgás, agyagos talajok és a mocsárföld (permi homokkő) - a szőlőhegyeken a Balaton felé haladva fokozatos átmenetet képeznek.
Az 1860-as évek második felétől a vegyes fajtájú régi ültetvényeket egyre inkább felváltják a nyugati fajták. Egyre nagyobb helyet kap a Csopakon Rizlingnek nevezett Olaszrizling, amelyhez szaporító-anyagot elsősorban Ausztriából szereztek be. A Filoxér-vész előtti években a Csopaki Rizling még nem uralkodó fajta, de már megtalálható a legelterjedtebb fajták között a Szigetivel (Furmint) Juhfarkkal, Kadarkával, Sárfehérrel, Burgundival.
A Filoxéra 1890-re kerekedett felül a borvidéken, Márkus Károly 1890-ben adott hírt a borvidék mintaszőlőjének tartott Ranolder-birtok pusztulásáról.
Az oltványszőlőkkel való újratelepítés a legnagyobb ütemben Csopakon és Paloznakon zajlott. Az Olaszrizling ekkor tapasztalt jelentős térnyerésének oka volt az egyenletes jó minőség, és az ellenálló képesség, amelyet az ekkoriban feltűnt lisztharmattal és a peronoszpórával szemben tanúsított. A borvidék egyre egységesebb fajta-szerkezete hozzájárult ahhoz, hogy a Csopaki borok a válság idejében is jó áron keltek el. Így például 1933-ban az olcsóbb Balaton-felvidéki borok jó esetben is csak literenként 18 fillérért keltek el, a Csopaki Rizling ára 55 fillér volt. A fajta túlélve a kommunizmus igénytelenségét, újra bizonyítja sokoldalúságát a borvidéken. A jó ivású csopakin túl, amelynek mértéke 3 és fél deci Hamvas szerint, meghálálja a különleges termőhelyet, a visszafogott terhelést, a gondos szőlészeti és borászati munkát.
A Csopaki Rizling közben fogalommá vált. Alexis Lichine nagy amerikai borenciklopédiája például így ír róla: "A dombok itt más geológiai szerkezetűek, kristályos pala ill. vörös permi homokkő a felületen. A borok, amelyek Furmintból, Olaszrizlingből készülnek lágyabbak és gazdagabbak, mint a badacsonyiak. A legmagasabb minőséget képviselik, egyéni a stílusuk, kiállják az összehasonlítást a legfinomabb francia és német borokkal."
|
