A Csopak, Petőfi utca-Paloznak útvonalon tekinthető meg
A csopaki rizling története
A római kor óta ismert borvidék fehérboros hagyományairól tanúskodik a Baláca-pusztán, Csopaktól néhány kilométerre feltárt római villa-gazdaság több freskója is. A szőlész-borász hagyományokat tárgyi leletek sora támasztja alá.
Az Árpád korban a csopaki borokat termelő községek, a Csopakba később beolvadt Nosztori és Kövesd valamint Lovas és Paloznak nevét gyakran említik a szőlő és a vinitor adománylevelek. A Veszprém völgyi apáca-monostor Szt. Istvántól származó alapítólevele már említi az intézménynek adományozott paloznaki szőlőket és szőlő-munkásokat. Az első szőlőre vonatkozó dokumentum az Árpád kori Magyarországon Gudun (Gödény) vitéz XI. század végi paloznaki birtokát érinti.
A folyamatos szőlő-kultúra megszenvedte, de túlélte a török kort is. A XIX. század első felében született első tudományos igényű leírások - így Oláh János 1854-ben kiadott munkája már utal a borok szőlőhegyenként eltérő karakterére, de nem említi az Olaszrizlinget az általában vegyes ültetvények részeként, de az Entz Ferenc által a füredi fajta kiállításról készített jelentésében a környéken termesztett 40 hazai és 20 külföldi fajta között említi.
Entz, Gyürkyvel 1868-ban írott munkájában Csopakot, (Badacsonnyal és Somlóval) mint a Balaton egyik kiemelkedő termőhelyét említi. "A híres csopaki Ranolder féle szőlőben három féle talajt különböztettek meg: A szőlő talaja szívós anyag, mely a gyenge hajlású aljban vörnyeges, ezt itt erős mocsárföldnek nevezik, feljebb sárga és terrassizott hegy teteje felé apró, könnyen elmálló sárgásfehér márga kövecsből áll. "Nemcsak a leírt csopaki Kis hegyen, de a borvidéken másutt is a murvás, márgás, agyagos talajok és a mocsárföld (permi homokkő) - a szőlőhegyeken a Balaton felé haladva fokozatos átmenetet képeznek.
Az 1860-as évek második felétől a vegyes fajtájú régi ültetvényeket egyre inkább felváltják a nyugati fajták. Egyre nagyobb helyet kap a Csopakon Rizlingnek nevezett Olaszrizling, amelyhez szaporító-anyagot elsősorban Ausztriából szereztek be. A Filoxér-vész előtti években a Csopaki Rizling még nem uralkodó fajta, de már megtalálható a legelterjedtebb fajták között a Szigetivel (Furmint) Juhfarkkal, Kadarkával, Sárfehérrel, Burgundival.
A Filoxéra 1890-re kerekedett felül a borvidéken, Márkus Károly 1890-ben adott hírt a borvidék mintaszőlőjének tartott Ranolder-birtok pusztulásáról.
Az oltványszőlőkkel való újratelepítés a legnagyobb ütemben Csopakon és Paloznakon zajlott. Az Olaszrizling ekkor tapasztalt jelentős térnyerésének oka volt az egyenletes jó minőség, és az ellenálló képesség, amelyet az ekkoriban feltűnt lisztharmattal és a peronoszpórával szemben tanúsított. A borvidék egyre egységesebb fajta-szerkezete hozzájárult ahhoz, hogy a Csopaki borok a válság idejében is jó áron keltek el. Így például 1933-ban az olcsóbb Balaton-felvidéki borok jó esetben is csak literenként 18 fillérért keltek el, a Csopaki Rizling ára 55 fillér volt. A fajta túlélve a kommunizmus igénytelenségét, újra bizonyítja sokoldalúságát a borvidéken. A jó ivású csopakin túl, amelynek mértéke 3 és fél deci Hamvas szerint, meghálálja a különleges termőhelyet, a visszafogott terhelést, a gondos szőlészeti és borászati munkát.
A Csopaki Rizling közben fogalommá vált. Alexis Lichine nagy amerikai borenciklopédiája például így ír róla: "A dombok itt más geológiai szerkezetűek, kristályos pala ill. vörös permi homokkő a felületen. A borok, amelyek Furmintból, Olaszrizlingből készülnek lágyabbak és gazdagabbak, mint a badacsonyiak. A legmagasabb minőséget képviselik, egyéni a stílusuk, kiállják az összehasonlítást a legfinomabb francia és német borokkal."
Borok osztályozása
1. Kategória: Csendes borok (belső nyomás CO2<0,5 bar, 20 C0-on)
1.1.
Olaszrizling 100%
cukortartalom
1.1.1.
száraz borok
0-4,0 g/l
1.1.2.
félszáraz borok
4,1-12,0 g/l
1.1.3.
félédes borok
12,1-45,0 g/l
1.1.4.
édes borok
45,0 g/l fölött
1.2.
Házasított (cuvée) borok
cukortartalom
1.2.1.
száraz borok
0-4,0 g/l
1.2.2.
félszáraz borok
4,1-12,0 g/l
1.2.3.
félédes borok
12,1-45,0 g/l
1.2.4.
édes borok
45,0 g/l fölött
1.3.
Új tölgyfahordóban érlelt (barrique) borok
cukortartalom
1.3.1.
száraz borok
0-4,0 g/l
1.3.2.
félszáraz borok
4,1-12,0 g/l
1.3.3.
félédes borok
12,1-45,0 g/l
1.3.4.
édes borok
45,0 g/l fölött
1.4.
Késői szüretelésű borok
cukortartalom
1.4.1.
száraz borok
0-4,0 g/l
1.4.2.
félszáraz borok
4,1-12,0 g/l
1.4.3.
félédes borok
12,1-45,0 g/l
1.4.4.
édes borok
45,0 g/l fölött
1.5.
Muzeális borok (1998 és azt megelőző évjáratok)
cukortartalom
1.5.1.
száraz borok
0-4,0 g/l
1.5.2.
félszáraz borok
4,1-12,0 g/l
1.5.3.
félédes borok
12,1-45,0 g/l
1.5.4.
édes borok
45,0 g/l fölött
2. Kategória: Szénsavas borok
(a belső nyomás CO2>0,5 bar, 20 C0-on)
cukortartalom
2.1.
brut
max. 6,0 g/l
2.2.
száraz borok
max. 15,0 g/l
2.3.
félszáraz borok
15,1-40,0 g/l
2.4.
félédes borok
40,1-80,0 g/l
2.5.
édes borok
80 g/l fölött
I. Csopaki Nemzetközi Olaszrizling Borverseny: eredmények
Ígéretünkhöz hűen közöljük a verseny pontos eredménylistáját, melyet a lebonyolító Magyar Szőlő- és Borkultúra Kht. bocsátott rendelkezésünkre:
A VILLÁNYI az elegáns bor, a gavalléroké és a dámáké. A magam részéről bálra csak VILLÁNYIT adnék. Eljegyzésekre kitűnően alkalmas. Kedves, nem igényes humora van, amely persze, távol áll a CSOPAKI bölcs derűjétől, de a VILLÁNYI sohasem akar csopaki lenni, és a csopaki nem kívánkozik bálba.
A VILLÁNYI minden előnye akkor bontakozik, ha az ember frissen fürdött, borotválkozott, tetőtől-talpig átöltözött. Leginkább frakkban, vagy szmokingban, hölgyek dekoltázsban. Éppen csak annyi izgalmat kelt, amennyi a táncosok társalgásához kell. Mértéktartó, finom, jólnevelt. Aprósüteményhez és kaviáros szendvicshez kitűnő.
Most a BALATONI borokról szeretnék beszélni, és pedig arról a részről, amely Almáditól Révfülöpig terjed. Ezt a zónát öt nagy kerületre osztanám:
Rangkülönbségekről ezen a körön belül beszélni alig lehet. Minden az évjáraton, a szőlőskert fekvésén, a gazda kezelésének lelkiismeretességén és komolyságán múlik.
Szívem CSOPAK felé húz, de a DÖRGICSEI-t nem nélkülözném, az ARÁCSI-t semmi pénzért nem adnám oda, de még a TIHANYI-t sem. Főként a tihanyi GYÖKÉRKESERŰ-t. Egy barátommal fedeztük fel, amikor ott halászgattunk a félsziget körül és pontyainkhoz, süllőinkhez megfelelő italt kerestünk. Az apátságnak különös szölleje volt ez, az észak-keleti oldalon feküdt és végeredményben senki se tudta, miért van ennek a bornak gyökérkeserű íze. Aki egyszer megkóstolja, milyen a süllő vajban, paradicsomsalátával és GYÖKÉRKESERŰVEL, az előbb felejti el a Louvre valamelyik képét, mint ezt az élményt. A RÉVFÜLÖPI-t azonban még kevésbé hagynám ki. Ez az igazi barátság- és házasságbor, hűséges, csendes, nyugodt, keveset beszél, annál többet gondol, mosolyog, zajtalan és harmonikus.
Volt idő, hogy egész télen CSOPAKI-t ittam, egy kicsit sárgásrózsaszín pezsgő italt, amely bámulatraméltó arányérzékével állt az édeskés és a savanykás között. Mértéke, úgy vettem észre, pont három és fél deci volt. Kísérletet tettem másokkal is, és nem volt ember, akinél ne vált volna be. Ebből a borból három és fél deci! Ilyen a csopaki! Ilyen egzakt, kétszer kettő négy bor ez!
