A télies idő ellenére sokan voltak kíváncsiak az „Asszonyfarsang" 10. jubileumi programjára, zsúfolásig megtelt a csopaki kultúrház.

Az idei színdarabok előadását is sok munka előzte meg, a szövegek betanulásán túl fontos teendőnk még a megfelelő jelmezek, kellékek kiválasztása, beszerzése és a színpad berendezése. .Ebben nagyon sokan segítettek nekünk, tagtársak, családtagok, táncosok, varrónők......, itt is köszönjük mindenkinek.

A Református Asszonykör és a NABE tagjai felváltva, naponta mentek próbálni az utolsó hetekben, hol a darabot, hol a táncot, hogy minél jobb előadást produkáljanak.

A reformátusok két Zilahi Lajos egyfelvonásost adtak elő: Éjjeli zene és Szép Salamon Sári címmel. A Nabésok egy orosz és egy magyar népmesét: A kecske temetése és A buták versenye címűt. Mindkét csoport megtett mindent, hogy a közönséget elszórakoztassa, akik ezt értékelték és nagy tapssal jutalmazták a színjátszókat.

Szereplők:

A kecske temetése:

Öregember: Serer Gáborné Detti

Öregasszony: Oláhné Scmidt Erzsébet

Pópa: Simon Lajosné Ági

Kántor: Zöld Mariann

Harangozó: Horváth Edit

Püspök: Szauer Rózsa

Mesélő: Szerdahelyi Jánosné Zita

A buták versenye:

Mesélő: Ujtz Péterné Éva

Asszony: Szerdahelyi Jánosné Zita

Gazda - az asszony férje: Szerdahelyi Lászlóné Kati

Kereskedő: Denk Lászlóné Giulia

Vénasszony- a kereskedő felesége: dr. Károly Gabriella

A jubileum alkalmából közös somogyi néptánccal tették még vidámabbá a délutánt, ami egy vidám csúfolódóval kezdődött, miszerint:

„Alvégi asszonyok hogy nem szégyellitek,

Hogy a más házához enni eljöttetek."

Válasz:

„Zsidi kutya ne ugass,

Nem vagyok én fazekas,

Zsebembe van egy garas,

Neked adom csak halgass."

........................stb.

A táncot Bácsi Gabriella néptánc oktató tanította be, köszönet érte.

A szokásos szeretetvendégség most sem maradt el, az asszonyok finomabbnál-finomabb sütiket sütöttek és a kiváló csopaki borok mellett volt idő elbeszélgetni a vendégekkel.. Ajándék nélkül sem ment haza senki, mézeskalács szívvel kedveskedtek a szervezők az immár tíz éve hűséges közönségnek.

Reméljük a tél is benézett az ablakon, megijedt és átadja a helyét most már a tavasznak!

Szerdahelyi Jánosné