Az I. Világháborúba "bevonultatták" a harangokat is, és háborús célokra olvasztották be az Isten dicséretre szólító harangokat. Gyilkos ágyuk és lövedékek hangjától zúgott Európa, elnémultak a harangok! A háború után még sok-sok évig nem volt lehetősége az egyházközségeknek, gyülekezeteknek, hogy harangot öntessenek. A Balatonkövesd - Csopak - Paloznak Református Társegyház csak 1922-ben jutott el oda, hogy új harangokat öntessen az eklézsia részére. 1922. augusztus 13-án szentelték fel a harangokat és azóta erre az ünnep emlékeznek meg, ma már csak a templomban.

Néhány évtizeddel ezelőtt, még igazi búcsúja volt ez a nap Balatonkövesdnek. Az idén még ünnepélyesebbé vált a Testvérvárosi Találkozó alkalmából, amikor szovátaiak, lengyelek és bolgárok is részt vettek az ünnepi istentiszteleten. Az idős és a fiatal Tislér Géza lelkészek ismertették a történetet, az akkori emberek nagy hitét és tennitudását. ifj. Tislér Géza nagytiszteletű úr angolul köszöntötte a delegációk tagjait. Végezetül közös fénykép is készült a templom előtt.

St. Gy.